kempelen írta:
Elmondom a mai történetemet, mert úgy gondolom példa értékű.
Délután vásárolni mentem a kisfiammal a helyi auchan áruházba. Kifelé jövet leültünk a padra elnyalni egy jégkrémet. A pénztárcámat kettőnk közé tettem, míg nyalakodtunk.
Mikor végeztünk sajnos a tárca ott maradt a padon, mi beültünk az autóba és még elmentünk egy másik üzletbe.
Sajnos akkor tudatosult, hogy mi történt és rohantam vissza az auchanhoz, hátha mégsem vette észre senki, amit nagyon könnyű észrevenni.
A tárca nem volt ott. Komolyan mondom azt hittem végem. Két forgalmi, bankkártya összes irat, készpénz satöbbi...
Bementem a recepcióra megkérdezni hátha mégis valaki... talán ebben a világban...
A bizonsági őr telefonált valahová az áruházon belül és mondta, hogy menjek a személy bejáróhoz, mert leadták a tárcámat!!! Már ez is eleve egyfajta megkönnyebbülés volt.
Mikor átvettem a tárcámat, kérte az őr, hogy nézzem át a dolgaimat. Hadd ne mondjam, hogy az őrség lefóliázta és felcimkézte, hogy ne lehessem addig se hozzáférni.
Mikor átnéztem, nemhogy minden irat, bankkártya megvolt, hanem az összes készpénz is!!!
Komolyan mondom van remény! Ha egy ilyen ember megfordult az auchanban a mai nap, már az is remény arra, hogy vannak tisztességes, becsülettel felnevelt emberek.
Kérdeztem az őrt nem hagyott e hátra nevet, telefonszámot aki megtalálta, de sajnos nem.
Ha tudnám ki volt, megköszönném neki, ez a minimum amit megérdemel.
Bizonyos értelemben ellenpélda:
2 hete történt Bogláron. Vasárnap este indultunk vissza a nagy faluba. Barátnőm szól, álljak meg, látott vmit az úton – egy női pénztárca volt. Belenézek, hatalmas rendetlenség, személyi megvan (nem helybéli a cím) és végre egy névjegy, felhívom a mobilszámot. Egy faszi veszi fel, mondja h a barátnőjéé a tárca – ok kérnék egy nevet – stimmel a válasz. Ok jöjjenek érte itt és itt vagyunk, ha lehet siessenek, mert indulnánk haza. Mondja, ők pont most ültek be a cukiba egy fagyira, merre megyünk, nem tudnánk átvinni Lellére a tárcát? Kicsit értetlenül állok a dolog előtt és mondom neki - nem nem tudnánk, talán álljanak fel és induljanak Boglárra. 20 perc elteltével rátelefonálok, fel se veszi, de pár perc elteltével megérkeznek. A csaj egyáltalán nem -, a gyerek is csak nehezen köszön, átadom a tárcát. Csaj elkezdi átnézni, mondom neki, remélem minden megvan, mi indulunk - mire (nem kicsit sértő hangon) megszólal, várd már meg, míg megszámolom a pénzt!! Persze, számold csak meg, ennyi még igazán belefér – mire a csaj hiányzik 40e Ft a tárcából – na itt elgurul a gyógyszerem, nem idézem mit mondtam neki. Közbeszól a gyerek, reggel kiraktad a pénzt, csak az aprót hagytad benn – jaaaaj tééényleg – ezután sincs se köszi, se puszi, se elnézést – mondom nekik, hát nagyon köszönjük h segíthettünk – csaj nulla reakció, gyerek biccent vmi köszönöm szerűt…..