Az imádni való bajor kiskedvencem
Autóvásárlásom története 2013 januárjában kezdődik, amikor úgy hozta a sors, hogy Németországban vállaltunk munkát barátnőmmel. Hamar rádöbbentem, hogy szükségem lesz nekem is saját autóra, mert a munkabeosztásunk egy kicsit sem egyezett. Február végén frissen törött lábammal kényszerpihenőre kényszerültem. Emberi élet fenntartásához szükséges dolgok, internet, mindez négy fal közé zárva, több, mint egy hónapon keresztül. Nagyszerű! Autót keresni az interneten, milliószor átgondolni melyik lenne a legjobb választás, majd a megfelelő példányt felkutatni és megvenni. Bő egy hónap, mi sem egyszerűbb (gondolta a kis naiv).
Az autó egy viszonylag jól felextrázott példány:
Félbőr, combtámaszos, elektromos gerinctámasszal, ülésfűtéssel ellátott sportülések, napfénytető, xenon, parkradar, esőérzékelős ablaktörlő, elektromosan behajtható külső visszapillantó tükrök, gyári cd-s rádió, dönthető hátsó ülések síalagúttal, sízsákkal stb...
Az autó külső formájáról és színéről nem sokat írnék, ezt már nálam tanultabb emberek kifejtették, akinek ez nem lenne elég, nézzen egy kis Cobra 11-et.
Az autó belseje nem zörög, nem recseg, nem ad ki semmi idegesítő cicergést. A hangszigetelés tökéletes. 170-180 km/h sebességnél, magas fordulaton is csendes a beltér. Édesanyám 2006-os évjáratú, fele annyi idős Corollajában sincs ekkora csend, mint ebben. Helykínálat a magam 172 cm-es magasságomhoz bőséges elöl is, hátul is. Édesapám "emberi" súlyban van és egy rossz szó nélkül elfér mögöttem. Hátul csak a válltérre lehet panasz, de az is csak akkor ha a hátsó padon hárman utaznak. 4 főnek tökéletes.
A csomagtartó mérete nekem elég, szerencsére bővíthető, így könnyen, egy kallantyú meghúzásával dőlnek az ülések és máris nagyobb az űr.
A motor egyszerűen imádni való. Írhatnék műszaki adatokat, paramétereket, akár még ódákat is, de az semmit sem ér. Be kell ülni egy soros hathengeres BMW-be, és miután olaj, vízhőfok kellő hőmérsékleten van, elindulni. Egyesben, kettesben kihúzatni 5000-es fordulatig, szúrni egy gyors hármast, azt is húzatni 5000-ig, motorfék, majd ismét átnyomni a gázpedált a tűzfalon. Azt az üvöltést amit ez a nagyszerű motor ad, egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Érezni, hallani, látni kell ahogy a fordulatszámmérő egyre közelít a piros mezőhöz, majd egy váltás és ismét az a gyönyörű üvöltés. Nem olyan pokoli hörgés, hanem mennyei moraj. Feláll a szőr a kezemen ahogy e sorokat írom és a motor hangjára gondolok. Alapjáraton selymesen jár, se sportkipufogó, se semmi spéci cucc nem rontja el a bajor mérnökök munkáját. Az autó ma is olyan, ahogy a gyárból kigurult. Az elektromos menetstabilizálónak köszönhetően egy bolondbiztos autó, még édesanyámnak is oda merném adni, mert tudom, hogy nem pörgetné 3000-es fordulat fölé, e fordulatszám alatt ugyanis nem egy sprinter, baj nem lehet belőle.
Ez az autó inkább való autópályára és főútra, mint városba. Kuplung, váltó, szervó kemény, mondhatni férfias, erő kell hozzá. Fogyasztása az elmúlt majd' egy évben 8,5 - 9 liter. Ez az érték 70% főút 30% városi használat mellett, DE amikor a szüleim meglátogattak minket, autópálya (utazótempó 150-160km/h), főút, város klímával és öt fővel 7,8 liter/100km. Odafigyeléssel tud kevesebbet, eszetlenül meg többet enni. Vásárláskor azt mondtam magamnak, ha egy ekkora autó (1500 kg) 2000ccm hathengeres motor 9 liter alatti fogyasztást produkál akkor elégedett leszek vele. Egyelőre jól teljesít.
A BMW vezetési élményben van valami, nem csak üres szavak és marketing fogás. Jelenleg olyan hegyvidéki helyen élünk ahol sok a szerpentin, hegyre fel, hegyről le. Persze az utak minősége tökéletes, össze sem hasonlítható a magyar utakkal. Imádok vezetni, alig várom, hogy szabadnapunk legyen és menjünk a városba vásárolni, vagy csak autóba kelljen ülni és menni.
Akinek van még kedve olvasni az autómról:
http://www.autonavigator.hu/ha...eszt-10848
Köszönöm, hogy végigolvastad.
offline
© BMWfanatics.hu, 2010.
BMWfanatics.hu
A rajongói portál
