Egy 535i története, én sírva röhögtem az íráson.
Ajánlom minden kedves fórumozónak.
modell 535iA
Az egész ott kezdõdött, hogy munkából hazafelé jöttemben egy BMW-s kolléga felhívott, hogy a korábban 500 ezerért hirdetett bézs 535i most csak 200 000 forintért van fent a hasznaltauto.hu-n. Nosza el is mentünk még aznap este megnézni. Ez volt az elsõ hiba amit elkövettem....
Ott folytatódott, hogy a vételkor rutinos cápásként is benyaltam, hogy 218 lovas, pedig láttam a lambdaszonda csatiját, és tudtam, hogy ha katalizátoros, akkor nem lehet 218 lovas. Mégis megvettem, talán a nagy köccenti szédített meg.
Következõ móka az volt, hogy mivel nem a forgalmiban szereplõ tulajtól vettem, és mivel az abban szereplõ már leadta azt az adásvételit, amit az adott neki, akitõl én átvettem a kocsit, ezért kétszeres átírást kellett csinálnom, tehát az átírási illetéket kétszer kellett megfizetnem, ami egy ekkora autó esetében 70 000 Ft. Tehát csak az átírási procedúra annyi volt, mint az autó értéke, 200 000 Ft. Na, gondoltam ha már megvagyok a szívással, állítok szelepet, mert nagyon csattogott. Leszedem a szelepfedelet, és láttam hogy a vezérmûtengelyen 12 bütyök közül kb 5-bõl hiányzik vagy 1-1.5 mm. Ez rettenetesen sok... Nosza hengerfej le, vezérmûtengelycsere. Be is szereztem egy bontott, jó állapotú tengelyt 15 ezerért, igaz Soltvadkertrõl, tehát 30-ra jött ki útiköltséggel. A hengerfej nagyon rossz állapotban volt, elkezdtem szétszedni, és egy technológiai hiba folytán sajnos elrepedt, javíthatatlan módon. Nosza, irány másik hengerfejért. Sikerült szereznem egy valóban makulátlan állapotú, kifogástalan, aranybarna belsejû hengerfejet kompletten 40 ezer forintért, egy 735i-rõl. Igaz, így a korábban vett vezérmûtengely feleslegessé vált, de sebaj tóbiás.. Igenám, csak az én autóm kiskompressziós, homorú dugattyútetejû, a 735i-ben pedig csak domború tetejû, nagykompressziós 35i motor volt. A kiskompressziós hengerfej égéstere égésterenként 7 köbcentivel kisebb. Ha a nagy égésterû hengerfejet ráteszem a homorú dugattyúkra, lesz kb 7-es kompresszióm, és egy kb 100 lovas 535i-m... Nosza, lovas futár a hengerfejhez tartozó blokkért. Sikerült is megvenni 20 ezer magyar forintért, jó állapotú dugattyúkkal. Igenám, csak akkor új gyûrûk, és úgy csapágyak is kellenek, nehogymár bontottal rakjam össze. Csak ezek kerültek kb. 90 ezer forintba.. Áj láv M30B35.
Idõközben azonban lejárt a vizsga a kocsimról, de motor épp nem volt benne. Volt nekem egy ismerõsöm, akit megbízhatónak ismertem. MSN-en értekeztünk, hogy lejárt a vizsgám, majd felajánlotta, hogy tud õ vizsgát, kocsi nem kell hozzá, vigyek neki egy rendszámot és egy forgalmit, és 30 000-ért intéz vizsgát+zöldkártyát. Így is történt. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, néha hívogattam embert, mindig jött a "nagyon nehéz elintézni, majd a jövõ héten", meg a hasonló dumák. Közben autó készülgetett, 2006 Szeptember végére, ahogy a költõ is mondaná, odáig jutottunk, hogy összerakódott a motor, tettük volna az autóba. No de mit ér az autó rendszám és forgalmi nékül. Nosza, elkezdtem erõszakosabban hívni az embert, hogy mileszmár. Itt már az volt a duma, hogy megvan minden, de sok dolga van de majd odaadja. Végén több helyszínen vártam rá, ahova ígérte, hogy odajön, és átadja, az óbudai McDonald´s-tól kezdve a budaörsi Pannon székházig, de semmi. Idõközben betettük a motort az autóba, de persze ez sem ment simán. Az automatára a konvertert sikerült rosszul rátenni, ez széttörte a váltó belsejét, innentõl kezdve nem hajtotta a motor a váltó olajszivattyúját, tehát hiába raktam D-be a váltót, nem volt olajnyomás a váltóban, az autó meg sem mozdult. Nosza, vegyük le a váltót. Igenám, csak egy ZF 4HP22 kb 70-80 kiló, nekem meg nemhogy aknám nincs, de garázsom se. A motoromat az udvaron vettem ki, és tettem vissza. És ha az embernek olyan jó barátai vannak, mint nekem, akkor persze hogy egész Pesten nem akad senki, akinek lenne egy aknája, ahol levehetnénk a váltót. Egy szegedi barátom felajánlotta, hogy vigyük az autót hozzá Szegedre, majd ott megcsináljuk. Igenám, de hazafelé jó lenne lábon jönni, ahhoz viszont nem ártanának az autó papírjai meg a rendszáma. Nagyon aktívan elkezdtem basztatni az embert, de mint kiderült végig a bolondját járatta velem, a szállítás elõtti estére idegösszeroppanás közeli állapotba kerültem, pszichiáter anyám már nyugtatókat javasolt, de kemény voltam, mint a rambohárom, és legyõztem. No hát mindegy, ha már papír nincs, legalább az autó legyen meg, tehát lefuvaroztuk a kocsit Szegedre, ott szétszedtük az automata váltót, majd konstatáltuk, hogy a konverternek nincs stiftponja. Most már nincs, mert letört a picsába. No, de olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó, szétkaptuk a váltót, és egy másik automata váltó darabjaiból életre keltettük. Az autó ment is, még nagyon kiforratlan volt ugyan, de ment. Végül hazafele lábon jöttem vele. Nem, a papírok nem kerültek meg. Nem, nem vagyok normális. Ne kérdezzetek semmit.
Na mindegy, az autó itthon volt, folytattam a munkát, elkészült a belseje, rendbeszedtem a futómûvet, felkerültek rá az új fékek, de hát papírok sehol. Na, itt megelégeltem a dolgot, leballagtam okmányirodába, bejelentettem, hogy mindkét rendszámot és a forgalmit sikerült elhagyni. Elhagyni.... Kicsit furcsán néztek, de elhitték. Aztán mondták, hogy semmi gond, õk nagyon szívesen adnak újat, de elõbb vizsgáztassam le az autót. Anyád. No, ez nem is gond, hittem én. Fél évvel azelõtt a nagyon romos 26 éves dízel Pasatom simán átment Biatorbágyon, nosza indulás oda. Igenám, de a Passat tudott valamit, amit az 535i nem. Volt rendszáma és forgalmija. Szóval mondták, hogy Mozaik utca, hatósági vizsga, kezitcsókolom. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy a kipuffom 3 helyen fújt ki, mivel akna hiányában nem tudtam megcsinálni, illetve a legolcsóbb hátsó dob, amit a kocsira lehet kapni, 47 000 forintba kerül. A Mozaikban meg anyám 7 hónapos Fabiáját is megvágják, ha olyanjuk van. Szerettem volna elkerülni a Mozaikot, több ismerõst hívtam, mind tudtak volna vizsgát intézni, amúgy. Amúgy, ha van rendszám, és forgalmi... No itt már sokadszor derengett fel bennem az a kép, ahogy lángol az autó... Végül azonban nem várt módon Lütyõ kolléga mondott egy embert, aki vizsgáztat a Mozaik utcában. Le is beszéltem vele, 2 nap múlva vihettem. Az autó végre átjutott a vizsgasoron, méghozzá sikerrel! Fél év után. Igaz, megjegyezték, hogy fog a hátsó, fék amit furcsálltam, mert kompletten új féket kapott az autó. Na de mindegy is, lényeg hogy van vizsga. Jajj, azt majd kifelejtettem, hogy Szegedrõl hazafelé úgy jöttem, hogy a hengerfej egyik hátsó sarkábtól a Niagarát megszégyenítõ módon folyt az olaj. Soha ne vegyél olcsó hengerfejtömítést. Szóval vizsga elõtt minden papír nélkül átkommandóztam az autóval Óbudáról Újpestre, ahol egy 25 000 forintos Elring tömítés beépítése után megszûnt az olajfolyás. Viszont utána nem ment úgy az autó, ahogy elõtte. Nem értettem miért. Na de mindegy, örültem hogy megy. Szóval vizsga után egybõl rohantam is okmányirodába, hogy kérjem az új forgalmit, és a rendszámot. De nálunk az okmányiroda nem azért van ám, hogy a hozzánk hasonló egyszerû földi halandó ügyet intézhessen, ahogy én azt naívan gondoltam. Idõpontot kérjen a kedves ügyfél, majd szopjon ki. Volt is. Egy héttel késõbbre. Anyátok. Végighívtam Budapest összes okmányirodáját, a legjobb idõpont amit sikerült volna kapnom, az 5 nap múlva lett volna. Szegeden egybõl fogadtak volna, de most ezért levonatozni... Végül beletörõdtem, türelmesen kivártam az idõt, és a megbeszélt idõponton több mint fél év után újra volt forgalmija az autómnak, és rendszám is volt rajta, méghozzá kettõ is!
Itt már csak zöldkártyát kellett csináltatni, és bódottá. El kis kezdtem szépen járkálni az atóval, de a kezdeti eufória után gyanús lett, hogy nem igazán úgy megy mint ahogy egy 218 lovas 535i-nek mennie kell. Gyér gyorsulás, szar végsebesség. Egy jobb karban lévõ kéziváltós 520i is meg tudott volna szorítani. Megint a lángoló autóról szóló képek jelentek meg a fejemben, gondolkodtunk sok mindenen, végül arra jutottunk, hogy az idõközben rákerült E32 motronic, illetve egy esetlegesen elrakott vezérlés lehet a ludas. No le is vadásztam róla az injektort, illetve ellenõriztem a vezérlést, és a gyanúm beigazolódott, el volt rakva egy foggal. Valószínûleg a hengerfejtömítés csere során sikerült elrontani, mert már nagyon késõ volt, és fáradtak voltunk, mire befejeztük. De nem magyarázkodom, elbasztuk. No, mindegy mostmár, visszaraktam a vezérlést a helyére, kapott egy rávaló E28 Motronicot, és ezután már kezdett emlékeztetni egy 535i-re. Még mindig nem voltam vele elégedett, de már kezdett alakulni. Na de itt még korántsem volt vége az autóval kapcsolatos szopásoknak, ahogy az reméltem. Egy Miki 24V-nél történt szerelgetés kapcsán kiderült, hogy a diffim úgy be van állva, mint a hal szeme. A féltengelyeket alig lehet forgatni, olyan mintha ragasztóban akarnád õket forgatni. Itt jöttem rá, hogy vizsgán nem a hátsó fék fogott...
Nem voltam boldog, sokadjára is szétvert, és lángoló 535i-ket vizionáltam, de aztán megnyugodtam, lévén végülis van egy másik 535i diffim. Csak a fasznak volt kedve alátenni. Mindegy, én fõztem, egyem is meg. Hazaindulván Szegedrõl azt hittem, más baj már tényleg nem jöhet de tévedtem. Múlt pénteken az irdatlan dugót még tudtam fokozni, amikor a Könyves Kálmány körút egyetlen nem vízszintes pontján, az MTK pálya utáni aluljáróban sikerült lerohadnia az autómnak, ahonnan akkor sem tudtam volna kitolni, ha nincs beállva a diffi, lévén elõre-hátra emelkedõ. Szerencsére egy márkatárs kisegített, félrehúzott egy mellékutcába. De miért is nem indult az autó? Lemerült az akksi. Tiszta sor, amúgy is nagyon kicsi volt bele a 44 Ah-s akksi, mivel gyárilag 65Ah-sat írnak elõ. Vettem is egy 65Ah-s akksit 13 ezerért. No de egy járó motorú autóban egy akármilyen kis akksi is miért merül le?? Nosza multiméter, a töltés vajon mi? 12.5... E! Akkor biztos fesszabályzó! Kicseréltem, még mindig nincs töltés. A szétvert lángoló autók víziói kezdtek testet ölteni, amikor éktelen haragomban lerúgtam az amúgy hibátlan balos tükrömet. Sebaj, van másik... Végül megint a szegedi haver mondta a tutit, miszerint a generátor és a motor között kell lennie egy testkábelnek. Nabazmeg.. Ennek behelyezése után már valóban normális töltése volt az autónak, 13.9-14.0. Még fel sem ocsúdtam, amikor beütött az eddigi utolsó szívás, a nemrég cserélt üzemanyagnyomás-szabályzó mellett sugárban spriccelt a benzin. 25 km-en 12 liter az jó fogyi? Ja, egy ZILnek... Mindegy, ezt is orvosoltuk, persze a benzinhídban az egyik szabályzótartó csavarnak kiment a menete, de sebaj, átmenõ anyás csavar mûvek. Nem ismerünk lehetetlent mostmár. Na hát ennyi a történet, dióhéjban.
Ezek után kíváncsian várom, milyen krach üt be megint.
---------------
Na akkor a törpénet 2007 márciusától folytatódik. Az elõzõ felvonásból kimaradt az az aprócska részlet, hogy természetesen az elsõ féktárcsákkal is sikerült beszopni. Hogy hogy? Hát így. Történt az, hogy költséghatékonyság céljából QH féktárcsát vettem a Bárdiban.
Gondolam amíg összeáll a kocsi, meg kicsit élvezkedni, hullámosra fékezni jó lesz az. A dobozon rajta is volt nagy bötûkkel, hogy BMW 735i, 535i. Akkor még nem sejtettem(mit nem sejtettem, Virágelvtárs?...), hogy ez a kettõ üti egymást, mint Lali a boxzsákot. Na tenném fel nagy lendülettel, de az istennek nem akar felmenni. Há´ mi a retek van veled. Nagypontosságú mérések(subler) során kiderült, hogy a tárcsa belsõ agyátmérõje csak 72 mm. Ez azért baj, mert ahova fel kéne mennie, annak a kerülete 77 mm. De a kis német mérnök nem fog ki a nagy magyar autószerelõn. De kifogott. Gondoltam ugyanis én balga, hogy ócsó gagyi tárcsa, biztos elbaszták, de majd én megmutatom, elviszem esztergályoshoz, az kiszed a közepébõl, és bódottá. Így is történt, megtörtént a forgácsolás, immáron 77 mm volt a belsõ átmérõ. Teszem fel, fel is cuppan, fasza feszes. Túl feszes. Annyira, hogy a tárcsa belsõ felülete beleér a nyeregbe. Nem kicsit, nagyon. Itt tudatosult bennem, hogy a 735i és az 535i féktárcsa nem csak az agyátmérõben különbözik, hanem a mélységben is(meg az átmérõben is, 285 vs. 282 a szerk.). Hát ezt elkúrtuk elvtársak. A legszebb az, hogy mivel a belseje ki lett esztergálva, ezért hetesre sem lehetett már feltenni, tehát volt egy húszezer forintos alátétem. De mi alá tét?? A probléma megoldásaként brothaD kollégától érkezett egy pár mostmár valóban rávaló Brembo tárcsa, amiket egyébként az elsõ tesztkör során sikerült lilára fékezni.
Na ennyi volt a kiegészítés az elsõ részhez, most jöjjön a második. Tehát utazunk az idõben, egészen 2007 márciusig. Jegyeket, bérleteket.
Szóval az autó ment, nagyjából egyben volt, de nem volt az igazi. Néha kicsit jobban ment, néha kicsit rosszabbul, néha nagyon rosszabbul, de éreztem, hogy valami nem jó. Közben a hagyományos automataváltó helyett szereztem egy programkapcsolós automata váltót(Special thanks to Viktor), leánykori nevén 4HP22-EH-t. Már itt érdekesen néztek a BMW-nél, amikor ehhez megvettem újban a programkapcsolót több mint 20 000 forintért...
Ez beépítésre várt, Mikivel Szegeden terveztük a beszerelését. Közben felmerült, hogy a májusi YETRO-n el kéne indulni. Oké, de addigra össze kéne lapátolni az autót. De idõközben nagyon kezdtem unni a kókány, tákolt hátsó dobomat, és elhatároztam hogy valamit kezdek vele. Beballagtam Bárdi autóhoz.
-Csókolom, BMW E28 535i hátsó dob van?
Csávó matat valamit, majd mondja, hogy van, rendelésre, 43 ezer forint. Mondom remek, de ez tuti rávaló, mert én a monitoron lévõ képen valami egész más alakút látok, mint ami kell rá. Emberünk válasza:
-Há´.. biztos jó.
-Ember! Kapjál már a fejedhez! Negyvenháromezer magyar forintért biztos jó??!! És ha mégsem jó, akkor lesz egy negyvenháromezres muskátliládám? Hát õ nemtudja, ilyet szinte sose kérnek. Jó, mondom köszi, csók anyádnak, szevasztok. Hát akkor ez kilõve. Hirtelen felindulásból beballagam a BMW-hez. Ott már nagyjából ismertek engem, többször vettem kisebb mütyûröket a kocsihoz, a legnagyobb érték addig a programkapcsoló volt a váltóhoz. A srác nagyjából már fejbõl tudta a VINemet. Mondom, hello, mennyi ehhez egy hátsó dob?
-Hát elég drága, 64 ezer forint, és már zárta volna is be az ablakot, majd itt az jött, amire nem számított, ugyanis azt kérdeztem, hogy:
-És mikor van itt? Csávó kezében itt megállt a billentyûzet, az egér, meg szerintem a vérkeringés is, rámnéz, aszondja:
-Egy hét körübelül.. de.. miért?
-Hát mert kéne akkor.
-De te akkor ezt most... akkor te most ezt megrendeled?!
-Persze, sõt akkor kéne hozzá a két krómozott vég is.
-...
A végösszeg 72 ezer forint lett, és úgy ballagtam ki a szalonból, hogy tudtam, a srác biztos benne, hogy potyára hozzák majd a dobot, ott fog elrohadni a polcon, mert engem többet az életben nem látnak. Volt is nagy meglepõdés, amikor egy hét múlva ott toporzékoltam, hogy hol a hátsó dobom. Mikor kifizettem a kasszánál, és felmarkoltam a dobot, hogy kimenjek az autóhoz, a srác arcán láttam a tiszteletet. Ez valószínûleg csak a hülyéknek jár. Na hát akkor dob megvan, klíma megvan, váltó megvan, sõt idõközben lett egy tempomat is Soltvadkertõl, Turboáéktól, szóval akkor irány Lajoskához(aka Miki 24V) összerakni, mert már csak egy hét van a YETROig. El is indultam, itt volt egy laza ismerd meg hazádat mozgalom, ugyanis úgy indultam el, hogy Pestrõl indulva bementem Veszprémbe 4 gumiért, Várpalotára egy E12 elsõ pojlerért, Bajára 4 felniért, és ezután érkeztem Szegedre. Félúton vettem észre, hogy folyik a vízpumpám. A körübelül 3 hónapos vízpumpám. Baszom azt a citera nyakadat!... Másnak a 20 éves szétvízkövesedett, összerohadt pumpa nem folyik, nekem a új folyik. Anyádpicsája. De itt csak kezdõdött a móka. Szegeden Mikivel a klímát összeraktuk ugyan, de a kompresszor kissé csattogósra vette a figurát. Ennek megint csak örültem. De legalább hûtött. Klímás autója volt apának, életében elõször. Viszont a klíma összerakása annyi idõt elvitt, hogy választani kellett, hogy vagy váltót teszünk fel, vagy hátsó dobot. A kettõ együtt nem megy. Nincs rá elég idõ. Wunderbar. A kipufogó mellett döntöttünk, fel is került a hátsódob, valamint kicseréltük a kipufogósor tömításeimet, amik kifújtak, és ennél nem olyan egyszerû. Ugyanis egyszer elvált az Y leömlõnek a csonkra csatlakozó talpa és a csõ, ez meg lett hegesztve. Na azóta feszül minden, mint a kurvaélet, tehát ha sortömítést akarsz cserélni akkor nem úgy van ám az, hogy csak úgy lehúzod a csonkot a tõcsavarokról. Francot, kipuff le. Na, mindegy, kicseréltük a tömítést, fent volt a hátsódob, irány a YETRO. Persze az se ment simán, mert 9-kor kellett volna rajtolni Balatonfüredrõl. Én akkor ébredtem Óbudán... Ki lett használva az összes ló az M7-esen lefelé. Már az a 170 ami akkor kb benne volt.
YETRON persze kurva kemények voltunk, május, 25 fok, de mi felhúzott ablakkal, bõrkabátban, élveztük, hogy van klíma. Idióta banda.
Szóval a móka jó volt, de éreztem, hogy az autó nem az igazi. Nem megy. Hazafelé meg már fucsa hangok jöttek gázadáskor. Mondom mi a kurvaélet visz? Nézem otthon, hát megint kifúj a sortömítés. Ölni akartam. Mindegy mit, csak fájjon neki. az történt ugyanis hogy anno mikor vettem a hengerfejet, egy pár tõcsavar okosan bele volt törve. Ezeket kimûtöttem, de amiket helyettük tettem, kicsit rövidebbek voltak, mint a többi. Tehát nem ért át eléggé az anyán, hogy az önzáró rész megfogja, menet közben lelazult, leesett, széégett a tömítés, és ajókurvaanyád egyébként. Na mindegy, mászkáltam az autóval, menni nem ment, a kipuff hangos volt, de menni kellett valamivel. Egy szerencsi út során egy kapuvassal sikerült leütni az alukartert, ami ezután csak három helyen folyatta az olajat. Ki mással történne ilyen? Nembaj, legalább forog az olaj... Aztán egyszer Miki Pestiába látogatott, Sixpack kollégához, autót bontani. Nosza, mentem énis. Miki autója ugye 2000 24V, 150 lóerõ, enyém 3500 12V, 218 lóerõ. Papíron. A bontogatás végeztével hazafelé tartottunk, Miki ment elõttem, és azt vettem észre, hogy akárhogy taposom, õ mégmindig távolodik. Hoppá... Ennek fordítva kéne lennie... De nem. Az autó olyan volt, mint egy reumás csiga. Üvöltött, bõgött, de nem ment. Pedig ekkorra már volt rajta egy 32 ezer forinos vadonatúj BOSCH AC pumpa, benzinnyomás gondokat orvosolandó. De nem és nem.
Nagyon dühös voltam rá, rúgtam ahogy értem, és közben Münchenben mindenki csuklott. Éktelen haragomban kéziváltóként használtam az automatát. Hogy azt hogy kell? Hát ezt biztos nem tanácsolják a Betriebsanleitungban. Az úgy van, amikor kézzel rántod vissza az elõválasztót 3-ba, 2-be, vagy 1-be. Csak õk ezt ott a gyárban úgy gondolták, hogy finom gázon, vagy gurulva, terhelés nékül, nem 70-nél, egyesbe... Nembaj a kurvaanyád, ha én szenvedek, te is szenvedj. Volt ott minden, tiltás, hörgés, üvöltés, csak egy dolog nem. Teljesítmény. Aztán Sixpackéknál leparkolva, éktelen csattogás hallattszott a motorból. Na, vajon miben tettem kárt? Miki itt megjegyezte, hogy biztos leszaladt az olaj a himbáktól. Nosza kapjuk le a szelepfedelet. A gyors mûvelet után konstatáltuk, leszaladt bazmeg, de nem azért csattog, valamint hogy ugyanott vagyok, ahol tavaly májusban, amikor megvettem az autót, nevezetesen, hogy van egy himbatörött 535i-m. Csak most duplavagysemmi alapon egybõl kettõ tört el. Apropó, ki is mondta, hogy M30-on sose törik el a himba? Na itt kissé ideges voltam már, és az acélbetétes munkásbakancsom orrával elehelyeztem egy míves félköríves rúgást az autó hûtõrácsán. Chuck Norris se csinálta volna szebben. Vagy inkább benne. Mert a lábamat a belsõ merevítõ fogta meg. Nembaj, jobban szellõzik. Meg úgyis felgyújtom. Hazavontattuk az autót, és egy 3 hónapos pihenõ következett. Ezalatt állt a ház elõtt, felé se néztem. Dögöljön meg mondtam, én ezen a rohadékon többet egy csavart meg nem lazítok. Nagyon mérges voltam rá. Ez alatt a 3 hónap alatt az azóta szomorú véget ért kék E34-el jártam, ami nem volt 218 lovas, viszont a 150-et fixen tudta, és soha nem hagyott cserben. És többet ment végre pályán, mint az 535.... Nem volt õszinte a mosolyom.
Aztán szeptember elején a májusi YETRO-s navigátorom elkezdte pedzegetni, hogy kéne õsszel is indulni. Ez mind szép Tibor, de mivel? 535 dögrováson, E34 meg esztétikailag nem volt az a kimondott megkímélt, széltõl is óvott youngtimer kategória. Hát aszondja akkor rakd össze. Addig rágta a fülem, hogy beadtam a derekamat, hogy megrendeltem a motyókat, amik kellettek a kocsihoz, köztük egy gyári benzinnyomásszabályzót 22 ezerért, és megintcsak egy héttel a YETRO elõtt nekiálltam összerakni. Levettem a hengerfejet, szétszedtem, kicseréltem a törött himbákat, levettem a kartert, elvittem meghegesztetni, végre felkerült a rég vágyott sportautomata váltó, Miki átnézte nekem a motorkábelköteget, beállította a pillangószelep potmétert, én meg egy laza mozdulattal kiflexeltem a katalizátort a kipufogórendszerbõl. Régóta gyanakodtunk ugyanis már, hogy azért nem megy az autó, mert a katalizátor széttört, és el van tömõdve. Igenám, de mit teszek helyette. Odavaló csõ persze nem volt, tehát kisebb darab csövekbõl kellett összelegóznom a toldást. Akkor hegesztettem CO-val életemben kb tizedszer, csövet és kipufogót meg életemben elõször. 9 darab hegesztést sikerült elkövetni, és ehhez képest egyiken sem fúj ki, ellenben a tûzkarikás összeeresztésnél szelel, ami azért érdekes, mert ott szét sem szedtük. mindegy, lényeg, hogy van. Összerakódott a motor, felkerült a váltó, fel lett minden töltve olajjal, fagyálló is bekerült, na lássuk. 3 hónap után újra járt a motor, és egész szépen. Nem mertem örülni. Na lássuk menet közben. Hosszú idõ után az autó a saját erejébõl állt ki a mûhelybõl. Na gyerünk. Finoman adagoltam a gázt, féltem, hogy mindjárt szétesik valami. De csak nem akart szétesni semmi. Viszont minha menne. Sõt. Ez megy. Aznem létezik. Na, lássunk egy kanyart! Hoppáhoppáhoppááá!!! Ésszel apám, ésszel!! Nem mertem örülni, pedig nagyon szerettem volna. Visszagurultam a mûhelyhez, és Miki kérdésére csak halkan annyit mondtam egy félmosollyal: Alakul...
Aznap este már vele mentem haza, még nem volt kész, de nem bírtam ki. Hazáig nem esett szét. Semmi. Másnap kimentem vele mûhelybe, még mindig nem esett szét semmi. Megdöbbent ez bazmeg, megdöbbent. A versenyig hátralévõ két napban megcsináltuk az utolsó simításokat az autón, majd elindultam vele pestre. Otthon lemostam, kitakarítottam, majd este elindultam vele autózni. Indultam volna. De az autó nagyon nehezen indult. Faszom gondoltam, biztos hideg van, vagy valami. De valami más gond volt. Az autó gázadásra fulladt, és erõs benzinszagot éreztem. Ennek fele sem répa. Félreálltam, és elkezdtem a hibafeltárást. Közben megérkezett a navigátorom, akivel közösen megállapítottuk, hogy elszakadt egy vákuumcsõ, valamint a hidegindítóra menõ benzincsõ hosszában szétnyílt. Ebben két jó van. Az egyik az, hogy a hidegindító a szívósor alján van, tehát nem látod, csak tudod, hogy ott van. A másik, hogy a benzincsövet elõzõ nap tettük fel, mivel a régi ki volt repedezve. Kiváló minõségû olasz benzincsõ, épp csak a benzint nem bírja. Na de sebaj, szerencsére volt nálam egy kis krovakészlet, és ennek segítségével, a jó szerelõ a kezével lát alapon sikerült kicserélni a csövet. Újra ment az autó szépen, ahogy kellett. Felmatricáztuk az autót, majd mindenki ment aludni. Másnap rajt elõtt eszünkbe jutott, hogy van az autóban még kb 20 centi ilyen benzincsõ. Megnéztük, azis puha és dagad. Szerencsére volt cseredarabunk, és gyorsan kicseréltük azt is. Az Alfa Romeos versenytársak "na, szerelni kell a német technikát" piszkálódására egy "ja, az egyetlen olasz alkatrészt kell kibaszni belõle" mondattal válaszoltunk. A verseny megvolt gond nélkül, az autó szépen szaladt, dobálta magát ahol kellett, suhant ahol kellett, tehát jól teljesített. Azóta, vagyis szeptember 29.-e óta használom az autót, szinte hiba nélkül, menni megy, végre kezdek elégedett lenni vele, csak még nem merek. Pár napja kicseréltem az injektorfúvókákat belevalókra, amúgy egyfolytában azon vagyok megdöbbenve, hogy semmi nem folyik belõle. Se olaj, se víz. Jelenleg kisebb hibái vannak az autónak, nevezetesen nem tökéletes az alapjárat. Szépen jár, de egy pici remegés van benne. elöregedett levegõcsövekre, valamint pillangószelep potméterre gyanakszunk, ami jó, mert csak 58 ezer forint. A váltóban cserés egy nyomásszabályzó, mert finom gáznál kicsit durván vált, és néha kicsit gondolkodós, tehát felvált, de nem mégse, vissza, aztán megint fel, és mehetünk. Erre visszavezethetõen kicsit több, mint 7 másodpercnek is el kell telnie, mire elérjük a 100-at. Valamint a hosszú állásban a hátsó Bilsteinek elhagyták magukat, szóval csak azért nem pattog a hátulja az úton, mert elég feszesek a hátsó stabilizátorok. Ja, és 80 felett egyszerûen nem hajlandó fûteni. Értem én, hogy automata fûtésszabályzás, de azért ennyire ne má´! Hát itt tartunk most, kíváncsi vagyok mi vár még ránk.
Elküldve: 2008. december 22. hétfő, 20:48
