Belépõszint tíz milláért
2009. november 06. péntek 01:22, Robinson
Rutinos tesztolvasóknál bevett szokás, hogy rögtön a cikk végére kattintanak, megnézik az árat és a verdiktet, majd billentyûzetet ragadnak, hogy leírhassák, mit és mennyivel jobbat is lehet venni azért a pénzért.
Segítek nekik. A tesztre kapott BMW 120d Coupe ára 9 291 600 forint, ami sok, és természetesen azt ajánlom, hogy vegyenek inkább Volkswagen Sciroccot vagy Mégane Coupe-t, mindkettõ több extrát, legalább annyi komfortot és helyet ad kevesebb pénzért, ráadásul ugyanolyan gyorsak.
Én maradok az 1-esnél.
Megmagyarázni és miérteket keresni sokszor felesleges, de most mégis megpróbálom. Kicsit magamon is elcsodálkoztam, hiszen papíron egy egyes BMW semmivel sem tud többet, mint hasonló motorral szerelt konkurensei. Aztán elüldögélünk, noch dazu, közlekedünk egy kicsit, miközben féltjük, hiszen közel tízmilliós autó ez, és azon kapjuk magunkat, hogy ha a kutas megkérdi, milyen, akarva-akaratlanul egy halk „hát, izé, egész jó”-t motyogunk az orrunk alatt.
Természetesen tudjuk, hogy messze nem tökéletes, és ebben a formában inkább csak tartozék, mintsem praktikus autó. Négyszemélyes, valójában kettõ, ez egy kupénál azonban nem bug, hanem feature, hátra csak a félnedves, sikongató kolléganõket rakjuk ebédidõben. A sushi bárig kibírják. Undorító, nyálas yuppie-nak néz minket minden rántotthús-matricás, az aktívabbja meg is köpköd, alanyi jogon jár nekünk a "Köcsög vagyok" billog. Idehaza.
Ebbe gyorsan belerázódunk, kellõ fenntartással kell kezelni az ilyesmit. Valójában az a baj – és errõl meg vagyok gyõzõdve –, hogy titokban (most húzza ki a billentyûzetet a gépbõl) mindenki szeretne egy BMW-t. Elég, ha mondjuk az utóbbi 20 év modelljeit vesszük számba. Kezet a szívre ortodox hondások, audisok, mercedeszesek! Itt, szerkesztõségen belül is akad nagyon márkahû ember, de tudom, hogy pl. Papp Tibi is lecserélné az Avensist egy kombi hármasra, Karotta vagy Tóth Zoli kollégám, a Corolla-imádók sem gyújtanának fel egy 645i-t vagy egy E46 M3 CSL-t.
Ezzel nincs is semmi baj, de még mindig nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, a trükkhöz, amivel sikerül sok pénzt kihúzni a vásárló zsebébõl, mondjuk egy ilyen 120d-ért.
Pedig – véleményem szerint – a megoldás egyszerû, mint a lejtõ. Vonatkoztassunk most el az SUV-5 GT-vonaltól és rájövünk, hogy a BMW személyautóiban mind a mai napig megvan a gyermekként képzelt limuzinnak, kombinak vagy kupénak a sziluettje: az autó maga. Mint ebben a 120d-ben.
Nézzék meg oldalról. A 4 méter 30 hosszú karosszéria és a két méter hatvanas – jókora – tengelytáv aránylag kompakt méretet és a függõleges tengely körüli stabilitás ígéretét hordja magában, a feláras, de hál' istennek diszkrét krómdíszek pedig szépen kiemelik az utasteret. A tömpe orr, hosszú motorháztetõ és a hangsúlyos csomagtartó mintha elhúznák az autó optikai közepét hátrafelé, ez adja a dinamikus, nyomulós megjelenés java részét. Csikóssal súlyos vitánk volt. Számomra az elnyúlt forma a kupé – a Mégane, Scirocco maradjon csak hot-hatch, azoknak hátfala van, ennek feneke.
Nyomják el harmadik ásításukat, már tényleg csak egy apróság, egy kis titok. Figyeljék meg az elsõ kerék középpontja és a géptetõ közötti távolságot. Próbálják megjegyezni, majd nézzenek szét az utcán parkoló autók között. Látják a különbséget? A BMW-knél a többiekhez képest kisebb. Jómagam is értetlenül álltam a borzalmas, laposra vasalt, ormótlan kerékjárati ívek elõtt egy-egy Peugeot 308 vagy Honda Accord láttán, aztán megszoktam õket. De attól még elég ronda formai elem, ráadásul az egész orr-részen sokat emel, a kerekek elvesznek a kerékjárati ívekben, mindenütt a sok céltalan, lapos lemez.
Paradox módon mások külsõre már tankszerûbb autót gyártanak, mint maguk a németek. Persze hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy a 120d coupé 1450 kilóját elfújja az elsõ szellõ. Azt nem, de így elegánsan masszívnak, merevnek hat.
Olyan is. Bár ízlésrõl vitatkozni meddõ dolog, elkötelezett alfettás ismerõsöm egyszerûen szépnek mondta, míg ortodox BMW-s barátom csak megvetõen a szája sarkába tolta cigarettáját és legyintett egyet.
Papp Tibivel kávézás közben boncolgattuk a "mitõl prémium egy autó" témát és megegyeztünk abban, hogy javarészt az aprólékos, atomig anyagba túró pöcsöléstõl-molyolástól, amit egy-egy modellbe fektet a gyártó. Mifelénk lehetetlen ezt megérteni és megértetni, amíg a háromezer forintos kenyérsütõt vesszük meg a tizenötezres helyett, azzal érvelve, hogy ugyanúgy Kínában készült. Majd kollektív marhának tartjuk az új Audikkal, Mercikkel, BMW-kkel furikázókat.
Na, nem arról van szó, hogy egy ilyen prémium autóban nem akad kemény mûanyag, mert bizony akad, abból van a kesztyûtartó, a kormány szintje alatti részek. Olcsó? Lehet, de egy pillanatig sem érezzük annak, hiszen a kemény és puha anyagok textúrája, színe, de még a tapintása is egyforma. Át vagyunk verve, de jól esik.
forrás: totalcar.hu
Komment írása 
Még nincsenek kommentek ehhez a cikkhez.
Legfrissebb
Az új BMW M5 mutatja be a valaha készült legintelligensebb összkerékhajtást
