A szimmetrikus - aszimmetrikus vitához...
Kezdetben voltak a minta nélküli gumik, majd a valamilyen göröngyös felületûek. Ezeknél tökmindegy volt, hogy hogyan teszed fel, így is, úgy is szar. Aztán elkezdtek különféle mintákat rárakni, hátha jobban ki tudja szorítani a vizet maga alól. És tényleg. Aztán eljutottak az egyenes V mintáig, ami nagyon jó vízkiszorítással, de nagyon nagy zajjal, illetve mechanikai igénybevétellel járt. (a kettõ együtt jár - akkor zajos, ha kopik és rezonál) A legújabb fejlesztésekhez már szükség volt a számítógépes szimulációra, hogy olyan mintázatokat tudjanak kitalálni, ami nem zajos, nem kopik, de mégis jó a vízen. Szükség volt olyan gyártástechnológiára is, amivel különbözõ mélységû mintákat tudnak kialakítani. Az aszimmetrikus gumik ugyanis nem oldalra szorítják ki a vizet, hanem több mély, hosszanti "árokba", onnan pedig hátrafelé. A különbség az egyes koncepciók között egyre csökken, de még mindig meg van. A mostani ívelt V mintázatok már nem olyan hangosak, egy jól szigetelt autóban (pl. e46
)szinte nem is hallani a különbséget. A gördülési ellenállásuk és ezért a kopás, elhasználódás mértéke még mindig ezeknek a legnagyobb. Az aszimmetrikus abroncsokat drágább gyártani, pont az eltérõ profilmélységek miatt szükséges erõsebb belsõ szerkezet miatt. Drágábbak is, viszont élettartamban, fogyasztásban ezt kompenzálhatják. A computeres tervezésnél elsõrendû szempont, hogy a gumi teljes felületén egyforma legyen a gördülési ellenállás, tehát a gumi ne "húzzon" egyik irányba se. Ezen a mérnökök sokat dolgoznak, de nem eredménytelenül. Ha valakinek van ilyen gumija, próbáljon elengedett kormánnyal egyenesen menni. Ha sikerül, akkor jól dolgoztak a mérnök urak.
Jó példa a mintázat különbségekre a Forma 1, ahol az Intermediate gumik néha aszimmetrikusak (kisebb ellenállás, kisebb kopás), az Heavy Rain abroncsok szinte mindig V mintásak (nagyobb ellenállás, nagyobb kopás, nagyobb vízkiszorítás)