A magyar prémiumvadászt nem lehet megvezetni. Ő tudja, hogy a Te autód nem ér többet annál, amit a használtautón látott a lista elején, miután a szűkítési feltételek megadását követően megnyomta a keresés gombot. Tudom ezt azért, mert volt egy kattanásom, kinéztem magamnak egy autót, így eladóvá vált imádott E60 530d-m, amiről legutóbb
itt írtam, mikor megvettem. Illetve ott sem konkrétan a kocsimról, hanem az eladókról, és autóikról. Most viszont a vevőkről.
Egy rövid kitérő: A tavalyi írásom kommentelői között voltak, akik kérték, majd számoljak be róla, mennyire lett megbízható az autó, mikre kellett költenem.
Nos, az együtt töltött egy év alatt egyszer sajnos otthagyott az út szélén, mégpedig a visszafolyócső elpukkanása miatt. Szépen eleresztette a hűtővizet, így aztán tréler lett az utazás vége, és egy közel ötvenezres számla, amiben a beszeráras gyári, új cső vásárlása is benne van.
Természetesen a CCC navigáció is megadta magát, aminek az a jellemzője, hogy egyszer csak elkezd újraindulgatni, és a BMW logónál tovább nem jut. Így nem csak navigáció nincs, de zene sem. Erre a hibára viszont számítottam, minden CCC meghal előbb, vagy utóbb. De inkább előbb.
Úgy döntöttem, hogy hallgatok a szakértői tanácsra, és nem egy másik CCC-t rakunk bele, hanem egy újabb generációs CIC-et. Azok ugyanis jellemzően nem romlanak el, sokkal gyorsabbak, hiszen merevlemezről futtatják a navigációt (is), alapból tud mp3-mat lejátszani, a menürendszer is modernebb, igényesebb.
A beszerelésről ezúttal is a
BMW-k mestere, Nagy Miklós gondoskodott. Maga a kütyü, monitorral, fejegységgel, kontrollerrel, kábelekkel, klímatakaró előlappal olyan 300.000 forint körül állt meg. Nyilván erre még rájön a szerelési, kódolási, programozási költség, illetve a középkonzol díszléc kontroller részének kivágatása emberi módon.
Ezen kívül az autót hiba, és hibakódmentesen adtam el!
A járgány egyébként nagyon jól felszerelt volt, bár nem volt full-extrás, ahogy azt már a sokkal szerényebb felszereltségre is meg szokták jelölni a használtautó portálon.
- komfort bőr ülések
- memória sofőr és utasoldalon
- ülésfűtés elől-hátul
- elektromos combtámasz
- elektromos fejtámla
- elektromos deréktámasz
- elektromos oldaltámasz
- dönthető, sízsák és pohártartós-könyöklős hátsóülések
- elektromos hátsó roló
- oldalsó rolók
- CIC navigáció
- automatikusan sötétedő belső és külső tükrök
- automatikusan behajló külső tükrök
- esőszenzor
- parkolóradar elől-hátul
- tempomat
- sport multikormány
- elektromos kormányoszlop
- gyári riasztó
-
CERBEROS védelmi rendszer motortérzárral
- bixenon fényszórók
- nyestriasztó
- pohártartók sofőr és utasoldal
- fény csomag (automata lámpa, kilépőfény, oldalzseb világítás, visszapillantó világítás)
Most próbáltam csak azokat felsorolni, amik hiányoztak azokból az autókból, amiknek az árával példálóztak a vásárlójelöltek. Merthogy erről szólna ez az írás valójában, hogy milyen módszerekkel próbálták meg a vevők olyan áron elvinni az autót, mint a frissen, németországból áfacsalással importált, ismeretlen előéletű egyedeket.
Az én jószágom 2005 év végi kiadás volt 325.000 kilométerrel. Ez volt az egyik fő érv, mikor a meghirdetett 2.350.000 (megjelöltem a hirdetésben, hogy 2.750.000-ről van leárazva) forintos árat már telefonban 2.000.000-ra akarták lealkudni. Megfordult a fejemben, hogy ha nagyon ezen múlik, akkor ebben is 213.000 km lesz, hogy boldog legyen az új tulajdonos, de ez csak a hirtelen düh villantotta fel egy-egy telefonbeszélgetést követően.
Érdekes, hogy a használtautón a bimmerek 90%-a 250.000 km körül van 10 éves korukban annak ellenére, hogy 6 éve volt az utolsó szervizkönyv bejegyzés 160.000-nél. Ahogy a bevezetőben is említettem, ezerszer elmondták és leírták már több portálon is, hogy állapotot veszünk, nem kilométert, de a magyarnak hiába pofázik bárki.
A frissen behozott csodaparipáknak az előéletéről semmit nem tudni. A magyarországi regisztrációt megelőzőn a kilométerórát oda tekerik vissza, ahova akarják, és azzal legyen tisztában mindenki, hogy a németek sem azokat az autókat adják 1.500.000 forintnak megfelelő euróért, amikkel semmi probléma nem volt élete során.
Miért pont másfél millát említem? Mert volt egy srác, aki mit ad isten, pont az én hirdetésemet követően posztolta ki egy BMW-s Facebook csoportban a sajátját 1.800.000-ért. Kicsit felbaszott a dolog, rá is írtam a srácra, hogy érdeklődjek. Pár sor után nem titkoltam, hogy fel tudnám gyújtani a fajtáját a kocsijában ülve. Elmesélte ugyanis, hogy németből hozta az autót pár napja, másfél milláért vette, gyorsan el akarja passzolni egynyolcért, hogy hozhassa a következőt.
Tisztában vagyok vele, hogy én is csak a messziről jött ember vagyok, akikről tudjuk, hogy azt mondanak amit akarnak. Ennek fényében miért is emelje az én autóm árát az, ha azt mondom, teljesen fel lett újítva?
Nem kell elhinni. Meg kell róla győződni. A hirdetésemben feltüntettem, hogy önköltségen át lehet nézetni bármelyik budapesti márkaszervizben. Ezen kívül volt nekem számlám is, fényképem is. A kicserélt elemekről, és a beszerelés folyamatáról egyaránt.
Ha az előző írásomat nézzük, akkor rögtön kiderül, hogy teljesen biztosan megspórol a vásárlóm rengeteg pénzt. Új leömlő, porlasztócsúcsok, indítómotor, izzítóelektronika, görgők, szíjak, fékek. Az árakat nem írom le újra, azokat a
linkre kattintva meg lehet nézni.
Mikor megvettem az autót, körbemértem rétegvastagságmérővel, és tudom, hogy nem volt fújva soha. Miután hozzám került, egy kisteherautó meghúzta a jobb első sárvédőt, majd elhúzta a csíkot. Vettem rá egy gyári sérülésmentes darabot színben, és azt rakattam fel.
A szaki:
Jött egy srác a haverjával, úgy tűnt, értenek a bömösökhöz. A haver fényezőként dolgozik, és közölte (szabadszemes vizsgálatot követően), hogy az ajtók alja ködölve van, nézzem csak meg. Kérdően néztem a vásárlóra, aki annyit bírt mondani: "Én sem látom, de Ő a szaki". Ők végül szintén kétmilliót ajánlottak a taligára.
A tapasztalt milliomos:
Egy másik fickóhoz elautóztam, mivel Ő nem volt járásképes, műtétje volt. Telefonban azt mondta, ha valóban olyan az autó, mint amilyennek meghirdettem, alku nélkül megveszi, készpénzzel fizet. Miután a személyes találkozó alkalmával meghallgattam az élettörténetét (körlbelül 10 milliárd forint értékben sorolta fel az addigi autóit...), jött az érvelés. Nagyon szuper gyári emmes kecskét nézett magának, csak százötvennel több, és csak kétszázezer van benne, úgyhogy az enyémért két millát adna. Feleslegesen autóztam 80 kilométert ismét.
Az igényes:
Az autó első lökhárítóján matrica volt, hogy a felverődő kövek ne a fényezést küldjék szét.
Meglátogatott a munkahelyemen egy nagyon "szimpatikus" páros. Telefonban elmondtam nekik, hogy egy fillért sem engedek az árból, ha alkudni szeretnének, el se induljanak. Körbejárták az autót, mentünk egy próbakört, jól megrágták a dolgot. Rágyújtottam, és a csomagtartónál állva hallgattam, ahogy állank az autóval szemben, és azt mormogják, hogy gusztustalan, undorító. Kifejtették, hogy ez a lökös matricázásának szól, ami nagyon sokat ront az autó értékén. Továbbá a gyári színű ülés szerintük nem is volt BMW-ben soha, és amúgy is nagyon sokat kell foglalkozni a beltérrel. Miért? Mert nem tetszik nekik ez a szín, és át kell festetni az egészet. WTF?! Hozzátették még diszkréten, hogy szerintük a navigációt sem kellett volna lecserélni, mert ez szar, ami most benne van.
Ekkor előkerült a pénzköteg, és miközben lóbálta az úriember, próbált meggyőzni: "Testvérem, én készpénzzel jöttem, látod, nem a számat járatom, itt van kétmillió, ez nem csak ígéret, itt van"
Ennél undorítóbb érvelési formát még nem láttam soha. Úgy gondolta a jóember, hogy az orrom előtt lobogtatott kétmillióra beindul a nyálelválasztásom, és majd kapva-kapok az alkalmon, hogy az a köteg hozzám kerüljön. Elmondtam neki, hogy szerencsére nem kenyérre kell a pénz, és ennél többet ér az autó, majd elbúcsúztunk.
A jóindulatú felvásárló:
Aki arra sem veszi a fáradtságot, hogy felhívjon, inkább sms-ben alkuszik majd' félmillió forintot:
Az erélyes piackutató:
Felhívott egy ipse, lezongoráztuk a szokásos kottát, mindent elmondatott velem az autóról, jóformán csak a cikkszámokat nem kellett felolvasnom az alkatrészekről. Egyik pillanatban csak átadta a telefont az erélyesnek, aki közölte (és most idézem): "Jó napot uram. Egymillió nyolcat ér az autója, még ma elvisszük ennyiért".
Erre nem is reagáltam, leraktam a telefont.
Az flottatulajdonos cserekereskedő:
Facebook-on próbál meggyőzni, hogy az Audi A6-osát be kéne számolnom. Mikor rájön, hogy nem megy, megpróbálja a Honda Accord-ját, a Mercedes-ét és végül a BMW 745d-jét. Mindezt úgy, hogy szédülök, mikor értelmezni próbálom mit ír. Biztos vagyok benne, hogy valami jól kereső egyemista lehetett...
A legbosszantóbb az volt, hogy rengetegen hívtak fel, akik végigmondatták a kottát, majd elkezdték sokallni a futott kilométert, és azzal érveltek, hogy kétmillióért vannak kevesebbet futottak is. Akkor minek hívsz fel? Miért nem veszed meg azt, amelyik árban, és futásteljesítményben megfelel? Miért szarod telibe azt, hogy olyan felszereltségű és állapotú autót hirdetek, ami jóval többet érne az általad példaként felhozottaknál, és még annál is, amennyiért adom?
Nem a szervizelés költségeit akartam behozni az eladáson, hanem az autó felszereltségét, és állapotát áraztam be. Pontosan azért, mert
ahogy azt korábban megírtam, olyan használtautót vásárolni, amire nem kell költeni, szinte lehetetlen. Én egy ilyet kínáltam. Egy az egyben átmásolhatnám ide a korábbi cikkem utolsó mondatait, hogy milyen igénytelenség jellemzi a magyar autótulajdonosokat, és ez nem csak az eladókra, hanem a vásárlókra is igaz.
Aki végül a meghirdetett áron megvette az autót, nem is csámcsogott rajta szinte egy percig sem. Megnézte, imádta, értékelte, elvitte. Facebook-on bejelölt ismerősnek, többször is beszéltünk azóta, és boldog tulajdonosa az egykori kocsimnak, azóta is hibamentesen. Kicsit meg is bántam a dolgot, fel is ajánlottam neki, hogy visszavásárolom, rá is ígértem, de nem adta. Ennyire volt szar az autó, amit nagyon sok ember nem tudott értékelni. Így futnak el egy jó vétel mellett csak azért, mert hülyének nézik a másikat, és rövidtávon gondolkodva szeretnének két-háromszázezer forintot spórolni.